Az olvasás nem hobbi, hanem túlélési stratégia

Legyünk őszinték: a legtöbb ember ma már egy háromperces YouTube-videót sem képes végignézni anélkül, hogy ne pörgetne bele a telefonján. A figyelem elapadt, a türelem elfogyott, az instant ingerek világában pedig sokan úgy tekintenek a könyvolvasásra, mint valami poros, ósdi, boomer szokásra, amit legfeljebb az egyetemi vizsgák miatt kell elviselni.

Ma, szeptember 8-án van az olvasás világnapja. Ilyenkor menetrendszerűen elárasztják a közösségi médiát a közhelyes, túlcukrozott idézetek arról, hogy az olvasás milyen csodálatos utazás a képzelet szárnyán. Olyanok is hirtelen könyvfaló irodalmárrá válnak, akik csak azért vesznek egy könyvet a kezükbe, hogy a borítót meg a színes élfestést kitegyék Insta-storyba, hazudva a világnak:

nézzétek híveim, milyen kibszott művelt és sokoldalú vagyok.

Dehogy vagy, bogaram. Az olvasás nem esztétikai kellék, és nem póz.

Kikapcsolódás és fegyver az agynak

Szerencsés vagyok, mert abba a generációba tartozom, amelynek gyerekkorát még nem fertőzte le a közösségi média és a totális digitalizáció. Olyan hagyományos szórakozási lehetőségek közül válogathattam, mint a társasjáték, az offline számítógépes játékok, a grundfoci a haverokkal, a suli utáni szakkörök, a néptánc vagy éppen a könyvek.

A könyvek világába nálam a Harry Potter sorozat jelentette a belépőt. Valamennyi részt többször is ledaráltam, a Kvízparton egyszerűen nem volt olyan kérdés, amire ne tudtam volna azonnal a választ. Később jöttek sorra a komolyabb olvasmányok is. Talán nem véletlen, hogy ma olyan végzettségeim, munkám és hobbijaim vannak, amelyeknek az alapja a rengeteg betű: jogászként, szerkesztőként vagy a PhD-kutatások során a szöveg a munkaeszközöm. Már gyerekként akkora szókinccsel és olyan dumával vérteződtem fel a könyvek által, hogy

szinte bárkit rá tudtam dumálni bármire.

A kollégáim tudnának mesélni, amikor értekezlet közben elkap a gépszíj és nyomom a showdert…

Mit üzen nekem az olvasás világnapja?

Számomra az olvasás kőkemény fegyelem, kíméletlen tükör, és talán a leghatékonyabb eszköz arra, hogy ne veszítsük el a józanságunkat a mindennapok információs zajában.

Amikor nap mint nap hírekkel, szoros határidőkkel, jogi szövegekkel vagy szerkesztőségi teendőkkel kelsz és fekszel, az agyad estére hajlamos túlhevült motorként zúgni. Sokan ilyenkor a közösségi média hírfolyamát kezdik pörgetni a kanapén, vagy háttérzajnak bekapcsolnak valami agyzsibbasztó tévéműsort. Én inkább leveszek egy kötetet a polcról.

Az olvasás egyszerre a legmélyebb kikapcsolódás és a leghasznosabb agytorna. Nem passzív befogadás, hanem aktív párbeszéd a szerzővel. Lefékezi a túlpörgetett gondolatokat, segít ledobni a felesleges egót, és ami a legfontosabb: rákényszerít, hogy figyelj. Nem lehet fél szemmel olvasni, miközben értelmezni akarod, mit üzen Viktor Frankl a legnehezebb körülmények közötti emberi tartásról, vagy mit állít Daniel Kahneman a döntéseink mögött megbúvó kognitív torzításokról.

Nem hiszek a gyors trükkökben. Ahogy a munkában vagy az önfejlesztésben sem az számít, amit készen kapunk, úgy a szellemi építkezésben is csak a letett munka hoz eredményt.

A könyv megtanít önállóan gondolkodni.

Kezd hiánycikk lenni a gondolkodás, pedig a szerkezet mindenkinek a rendelkezésére áll, csak épp egy szűk réteg tudja működtetni…

Íme az idei évre összeállított könyvlistám!

Nem olvasok mindent válogatás nélkül, és különösen nem azért veszek a kezembe egy-egy kötetet, mert éppen felkapott a TikTokon vagy a könyves blogokon. Olyan munkákat keresek, amelyek a számomra fontos vagy engem őszintén érdeklő készségeket fejlesztik: a stratégiát, az emberi viselkedést, a döntéshozatalt és a felelősségvállalást.

Ezért is tűnhet némileg szikárnak vagy száraznak az alábbi lista:

• Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás
• Viktor Frankl: Az élet értelméről (Man's Search for Meaning)
• Ryan Holiday: Az akadály maga az út
• Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
• Jocko Willink – Leif Babin: Teljes felelősségvállalás
• Jocko Willink: Vezetési stratégiák és taktikák
• Ryan Holiday: Ego az ellenség
• Ryan Holiday: A fegyelem a sors
• Mark Manson: A leszarom raffinált művészete
• Robert Cialdini: Hatás
• Dale Carnegie: Hogyan szerezz barátokat és hassunk az emberekre
• Robert Greene: The 48 Laws of Power
• Robert Greene: Gengsztertörvények (The 50th Law)
• Robert Greene: The 33 Strategies of War
• Robert Greene: A kiválóság hatalma (Mastery)
• David Deida: A különleges férfi útja
• Robert Greene: The Art of Seduction
• Jordan B. Peterson: Túl a renden
• Jordan B. Peterson: Mi, akik Istennel birkózunk

Ha végignézed a neveket (Kahneman, Peterson, Greene, Holiday, Willink), azonnal látszik a közös nevező: nincs mellébeszélés, nincsenek kényelmes kifogások. Ezek a könyvek nem simogatják a lelkedet. Szembesítenek azzal, hol csúszik el a fegyelem, hogyan működik a manipuláció és a hatalom, és mit jelent valódi felelősséget vállalni a saját tetteinkért.

Jelenleg Ryan Holiday Ego az ellenség című köteténél tartok, szóval alaposan bele kell húznom a következő szűk négy hónapban. A PhD-kutatásom és az EKÖP-ös vállalások mellett ez a tempó kifejezetten feszesnek ígérkezik, de mindig is szerettem a valódi kihívásokat.

Mentségemre legyen mondva, idén már jó párszor „megajándékoztam” magam a listán kívüli anyagokkal is: elolvastam például Steve Cavanagh Eddie Flynn-sorozatának eddig megjelent kilenc könyvéből nyolcat (a kilencedik rész magyar fordítását már tűkön ülve várom), nemrég pedig úgy döntöttem, hogy gondolatban az ókori Rómába teleportálom magam, és Adrian Goldsworthy A győzelem városa című regénytrilógiájának estem neki.

Mikor van időm olvasni?

Bármikor. Ez pusztán döntés és prioritás kérdése. Reggel, munka előtt belefér pár oldal, ahogy este, elalvás előtt is. De nem egyszer fordult már elő az is, hogy a Debrecen és Tiszafüred közötti ingázás során csak azért választottam a vonatot az autóvezetés helyett, hogy útközben zavartalanul haladhassak a fejezetekkel. Nyaralásra is könyvet viszek magammal, nem laptopot.

Az időt nem találja az ember: az időt meg kell teremteni arra, ami igazán számít.

Neked melyik most a kedvenc könyved, vagy mi az a kötet, ami gyökeresen megváltoztatta a gondolkodásodat? Mit olvasol mostanság? Ha van kedved, írd meg nekem üzenetben!